Önkéntesség egy Állatmenhelyen (1. nap)

A vegánságom nálam együtt jár azzal, hogy segíteni szeretnék másoknak. Segíteni a környezetnek, a természetnek, embereknek, és persze az állatoknak. 
Nagyon megszerettem az összes élőlényt, és hogy valamiben tudjak segíteni, az önkéntes munka jutott eszembe. Eddig még nem vettem részt semmi ilyenben (sajnos), így nagyon kíváncsi voltam.

Mi felénk (Veszprém) található egy állatmenhely, ahol macskák és kutyák várják a leendő gazdikat. 
Így tehát elhatároztam, hogy szeretnék ezen a helyen segíteni. Felvettem velük a kapcsolatot, majd hamar kaptam is egy nagyon kedves választ, hogy bármilyen segítségnek örülnek, és szívesen fogadnak:)

Ez már akkor pozitív fényt vetett rájuk, és még jobban megjött a kedvem, vártam azt a bizonyos napot. 
Az állatmenhely a város és egy másik község között terül el, kb. 2 km-es séta szükséges hozzá. Ez nem okozott problémát, mivel nagyon szeretek sétálni, és a nap is sütött, csak az a fránya szél ne fújt volna! Na, de nem lehet minden tökéletes! :)
Szerencsére arrafelé van bicikli-út, így nem volt nehéz dolgom.

Útban a menhely felé:

A gyepmesteri telep mögött található az állatmenhely, mikor már közel voltam ez a tábla fogadott:

Ekkor kicsit megrémültem...tudom, hogy némelyik állatot elaltatják, de ilyesmivel szembesülni elég felkavaró...De gondoltam bátorság, és továbbmentem. (Végül megtudtam, hogy elérték azt, hogy csakis a nagyon beteg magatehetetlen állatokat altassák el, így azért leesett egy kő a szívemről.)  

Elérkeztem a célhelyre:

Nagyon-nagyon hangos kutyaugatás fogadott. Érhető, biztosan izgatottak lettek. 
Két nagyon kedves ember vezeti a munkát a menhelyen, egy férfi és egy nő. A nő önkéntes alapon, számos kisállat ivartalanítását fizette ki. Először megmutatták, hogy hogyan kell kitakarítani a kutyakenneleket. Kicsit féltem attól, hogyha kinyitom az ajtót, akkor kiszöknek a kutyák.

Ezért inkább azt mondtam, elvinném sétálni egyiküket. Meg is kaptam Pankát, egy rendkívül édes kutyust. A kennelben fel-le ugrált, így gondoltam örülni fog, ha kicsit elmehet a szabadba. Sajnos annyi ott a teendő, hogy nem érnek rá elvinni őket, csak hétvégéken. 

Na, de hogy ennyire erős legyen egy közepes termetű kutyus?!

Körülbelül fél órát sétáltunk, de Pankában nagyon élt a futás iránti vágy, így csak húzott maga után nagy erővel:D Néha engedtem neki, és futottunk kicsit, a baj csak az, hogy utána még nehezebb megállni...szóval akadt kihívás:) Nagyon-nagyon élvezte a sétát, és ha csak ennyit tudok segíteni, akkor már megérte számomra...legalább egy kis kutyus kijutott aznap a levegőre, és szaglászhatott:)

A kis drága:

Nagyon-nagyon bíztatok Mindenkit, hogy ha egy kis ideje van, akkor menjen el menhelyre, és vigyen el egy kutyust sétálni! 
El sem tudjuk képzelni, ez nekik mekkora öröm, ők egy nagyon kis helyen kénytelenek éldegélni. Nagyon csekély a mozgásterük, sokszor csak fel-le ugrálnak...kérek mindenkit, aki megteheti, hogy csak ennyivel segítse meg őket! :) 

Higgyétek el, a szemeik mindent elárulnak :)