Önkéntesség egy Állatmenhelyen (2. nap)

Újból útra keltem, hogy meglátogassam a helyi állatmenhelyet.

A reggelem elég rosszul kezdődött, mert előző nap Budapesten jártam, korán indultam, és csak éjfél körül kerültem az ágyba. 

Nagyon nehéz volt felkelnem, a fáradtság mindenhol átjárt. Ráadásul be is volt borulva (pedig jó időt és napsütést mondtak), és tudtam hogy mekkora utat kell még megtennem. Ezt csak azért mondom, mert tényleg elég mínuszról indultam. Lassan összeszedtem magam, és nekivágtam az útnak. Itthon van 5 cicánk, így több konzerv is helyet kap, egyet bepakoltam, gondoltam jól jön az ottani cicusoknak:)

Izomlázzal a lábamban lassabban haladtam, közben cseperegni kezdett az eső (majd esni persze...:D). 

Egyre közelebb és közelebb jártam, végül megérkeztem. Kicsit késve ugyan, mert eggyel későbbi buszt értem el. 

Gyorsan választottam egy kutyust, akit elvittem egy kis esős-erdei sétára (ami nagyon jól esett). 

A kutyus neve: Zserbó. Igazi kis szimatmester! :)

Nagyon barátságos, kedves, játékos kutyus, és kisebb méretű, mint Panka, így kevésbé húzott (bár ő is erőlködött). Láttam mennyire szeretne futni, így futottunk egyet az elején. 

Zserbó többször visszanézett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy jövök utána, nagyon aranyos volt :)

Mikor megsimogattam, akkor pedig felmászott az ölembe (jó sáros lettem:D), és a kis szemeivel nagyon hálásan nézett. Kezdődő barátságunkat pedig meg is pecsételtük, méghozzá egy orrpuszival. Zserbó persze a nyelvét is használta, amivel beterítette az egész arcom, de hát ha nála ez jelzi a szeretetet, akkor állok elébe! :D 

A pillanat, mikor már tudtam mire készül Zserbó:

A séta végére lelassult Zserbó, már nem húzott annyira, de azért még egy utolsót futottunk visszafelé, hogy minél jobban kihasználja a lábait :) Megfeledkeztem egy pillanatra a fájó lábamról, és csak futottunk-futottunk....

Zserbó mosolyog:

Zserbó bújik (annyira aranyos:)):

És a kedvencem, mikor megrázza a fejét:D:

Annyira feltöltött a kis Zserbó szeretete, hogy arra az időre el is múlt a fáradtságom, az izomlázam, csak mosolyogni tudtam. 

   A kutyasétáltatás előtt:                                              A kutyasétáltatás után:

Azt hiszem nem kéne a drága kozmetikumokat reklámozni! Az első képen látható a nagy karikás szemem, és fáradt arcom, bár próbáltam mosolyogni, de nem jött könnyen. A másik képen egy őszinte, széles mosoly látható, és ezt mind a kutyusnak köszönhetem:) 

Mindenki mellé egy szerető kisállat kéne, akivel barátságot köt, és akivel minden nap felvidítják egymást. Akitől kivirulnak, és boldogabban vágnak bele a kihívásokba. Sokkal többet érnek ezek a pillanatok, mint a pénzzel megfizethető időszakos megoldások...

Kérek mindenkit, hogy ha csak egy fél órára is, de vigyen el egy kutyust sétálni, meglátjátok, hogy sosem fogjátok az arcát elfelejteni! :) 
Ha pluszban tudtok vinni eledelt az is nagyszerű, olcsón lehet már kapni, és ott minden apró segítség jól jön!! :) 

Köszönjük előre is a segítségeteket és időtöket, amit a kis állatokra szántok! 

Ne feledjétek: Nektek csak fél óra, egy kutyusnak hihetetlen nagy öröm! :)

Önkéntesség egy Állatmenhelyen (1. nap)

A vegánságom nálam együtt jár azzal, hogy segíteni szeretnék másoknak. Segíteni a környezetnek, a természetnek, embereknek, és persze az állatoknak. 
Nagyon megszerettem az összes élőlényt, és hogy valamiben tudjak segíteni, az önkéntes munka jutott eszembe. Eddig még nem vettem részt semmi ilyenben (sajnos), így nagyon kíváncsi voltam.

Mi felénk (Veszprém) található egy állatmenhely, ahol macskák és kutyák várják a leendő gazdikat. 
Így tehát elhatároztam, hogy szeretnék ezen a helyen segíteni. Felvettem velük a kapcsolatot, majd hamar kaptam is egy nagyon kedves választ, hogy bármilyen segítségnek örülnek, és szívesen fogadnak:)

Ez már akkor pozitív fényt vetett rájuk, és még jobban megjött a kedvem, vártam azt a bizonyos napot. 
Az állatmenhely a város és egy másik község között terül el, kb. 2 km-es séta szükséges hozzá. Ez nem okozott problémát, mivel nagyon szeretek sétálni, és a nap is sütött, csak az a fránya szél ne fújt volna! Na, de nem lehet minden tökéletes! :)
Szerencsére arrafelé van bicikli-út, így nem volt nehéz dolgom.

Útban a menhely felé:

A gyepmesteri telep mögött található az állatmenhely, mikor már közel voltam ez a tábla fogadott:

Ekkor kicsit megrémültem...tudom, hogy némelyik állatot elaltatják, de ilyesmivel szembesülni elég felkavaró...De gondoltam bátorság, és továbbmentem. (Végül megtudtam, hogy elérték azt, hogy csakis a nagyon beteg magatehetetlen állatokat altassák el, így azért leesett egy kő a szívemről.)  

Elérkeztem a célhelyre:

Nagyon-nagyon hangos kutyaugatás fogadott. Érhető, biztosan izgatottak lettek. 
Két nagyon kedves ember vezeti a munkát a menhelyen, egy férfi és egy nő. A nő önkéntes alapon, számos kisállat ivartalanítását fizette ki. Először megmutatták, hogy hogyan kell kitakarítani a kutyakenneleket. Kicsit féltem attól, hogyha kinyitom az ajtót, akkor kiszöknek a kutyák.

Ezért inkább azt mondtam, elvinném sétálni egyiküket. Meg is kaptam Pankát, egy rendkívül édes kutyust. A kennelben fel-le ugrált, így gondoltam örülni fog, ha kicsit elmehet a szabadba. Sajnos annyi ott a teendő, hogy nem érnek rá elvinni őket, csak hétvégéken. 

Na, de hogy ennyire erős legyen egy közepes termetű kutyus?!

Körülbelül fél órát sétáltunk, de Pankában nagyon élt a futás iránti vágy, így csak húzott maga után nagy erővel:D Néha engedtem neki, és futottunk kicsit, a baj csak az, hogy utána még nehezebb megállni...szóval akadt kihívás:) Nagyon-nagyon élvezte a sétát, és ha csak ennyit tudok segíteni, akkor már megérte számomra...legalább egy kis kutyus kijutott aznap a levegőre, és szaglászhatott:)

A kis drága:

Nagyon-nagyon bíztatok Mindenkit, hogy ha egy kis ideje van, akkor menjen el menhelyre, és vigyen el egy kutyust sétálni! 
El sem tudjuk képzelni, ez nekik mekkora öröm, ők egy nagyon kis helyen kénytelenek éldegélni. Nagyon csekély a mozgásterük, sokszor csak fel-le ugrálnak...kérek mindenkit, aki megteheti, hogy csak ennyivel segítse meg őket! :) 

Higgyétek el, a szemeik mindent elárulnak :)